Rendszerüzenet
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ a GDPR rendelet szabályainak megfelelően, mely fájlok a látogató számítógépén tárolódnak.

„Én vagyok a feltámadás és az élet” – az elhunytakra emlékeztek Veszprémben

A veszprémi Alsóvárosi- és a Vámosi úti temetőkben emlékeztek a radaros katonák elhunyt szeretteikre, bajtársaikra Szabó György alezredes, kiemelt református tábori lelkész szolgálatával.


Szabó György alezredes, tábori lelkész Isten igéjét a Jn 11, 25. alapján - „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” – olvasta, s a következőket mondta el rövid elcsendesedésében: "Halottak napján tisztelettel és kegyelettel hajtunk fejet a háborúkban elesett katonáink emléke előtt a Veszprém Alsóvárosi és a Vámosi úti temetőkben."


"A közös sír csendje arra emlékeztet bennünket, hogy a háborúban szemben álló vagy különböző sorsú emberek földi útja egyaránt véget ér. Sorsuk, bátorságuk és áldozatuk örök figyelmeztetés számunkra arra, milyen drága kincs a béke, és milyen fontos, hogy soha ne feledjük múltunkat és hősi halottainkat. Keresztyén hitünk pedig arra hív, hogy az emlékezésben őrizzük meg az emberi méltóságot, ne feledjük a történelmi igazságot, és imádkozzunk azért, hogy a gyűlölet helyét a békesség vegye át."


A tábori lelkész imádságában hangsúlyozta, hogy a halottak sírja ne a népek közötti ellenségeskedés jelképe legyen, hanem figyelmeztetés mindannyiunk számára: milyen drága kincs a békesség, és milyen súlyos következménye van annak, amikor a fegyverek hangja elnyomja az emberi szó és a lelkiismeret hangját. „Köszönjük, hogy a sírok csendjében is felragyog előttünk a feltámadás reménysége. Hisszük, hogy Jézus Krisztusban nem a halálé az utolsó szó, és életünk minden napján szükségünk van az Ő kegyelmére. Hiszünk Urunk kijelentett ígéretedben: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg” (Jel. 14,13).