„Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” - Megemlékezés a Doberdón
Az első világháborúban elesett magyar katonák emléke előtt tisztelegtek 2026. október 29-én az olaszországi Doberdó-fennsíkon, a visintini magyar kápolnánál.
Az ünnepélyes megemlékezésen magyar és olasz katonai vezetők, közéleti képviselők, tábori lelkészek és honvéd középiskolások vettek részt, hogy a történelmi emlékezet, a kegyelet és a nemzetek közötti megbékélés jegyében hajtsanak fejet a Nagy Háború áldozatai előtt.
Doberdó neve kitörölhetetlenül beíródott a magyar hadtörténelembe és a nemzeti emlékezetbe. Az Isonzó folyó mentén 1915 és 1917 között lezajlott tizenkét isonzói csata, valamint a Doberdó-fennsíkon vívott véres összecsapások a magyar katonai helytállás és áldozatvállalás szimbólumaivá váltak. A karsztvidék sziklás terepe, a vízhiány, a nyári hőség, a tüzérségi támadások és a lövészárok-hadviselés embertelen körülményei katonák tízezreinek életét követelték. Az egykori hadszíntér ma a kollektív emlékezet, a történelmi reflexió és a nemzetek közötti kiengesztelődés egyik meghatározó helyszíne.
A Doberdò del Lago községhez tartozó Visintiniben álló magyar kápolna az egykori szembenállás helyén ma a megbékélés és a közös európai emlékezet jelképe. Az ünnepségen a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, Maruzs Roland ezredes mondott megemlékező beszédet, amelyben a doberdói harcok emberi tragédiáját, a magyar katonák rendíthetetlen helytállását és az emlékezés erkölcsi felelősségét állította középpontba. Felidézte a kápolna történetét, valamint azokat a katonákat és későbbi emlékezetőrzőket, akiknek áldozatos tevékenysége hozzájárult a magyar katonai múlt tárgyi és szellemi örökségének fennmaradásához.
A megemlékezésen köszöntőt mondott Massimiliano Fioretti ezredes, az Olasz Védelmi Minisztérium képviselője, valamint Peter Ferfoglia, Doberdò del Lago polgármestere. A felszólalások a közös történelmi emlékezet, a kölcsönös tisztelet és a nemzetek közötti együttműködés jelentőségét hangsúlyozták.
A HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat részéről Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész a 90. zsoltár alapján szólt az egybegyűltekhez, az emberi élet végességére és Isten örökkévalóságára irányítva a figyelmet. Isten megtartó kegyelmét és áldását kérte a magyar katonákra és katonacsaládokra, majd a zsoltár záró könyörgéséhez kapcsolódva – „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” – mindazokra, akik a doberdói magyar hősök emlékét ápolják, az egykori katonai emlékhelyeket gondozzák, és a történelmi örökséget továbbadják a következő nemzedékeknek.
A HM Katolikus Tábori Püspökség képviseletében Bálint Mihály őrnagy, katolikus tábori lelkész mondott köszöntőt. A két felekezet tábori lelkészeinek közös jelenléte az ökumenikus összetartozás, a keresztény reménység és a katonai lelkipásztori szolgálat közös küldetésének kifejeződése volt. A megemlékezés keresztény üzenete a történelmi veszteségek felidézésén túl a kegyelet, az emberi méltóság tisztelete, a kiengesztelődés és a béke iránti elkötelezettség fontosságát is megjelenítette.
A magyar delegációban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviselői mellett a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium debreceni és hódmezővásárhelyi növendékei is részt vettek, Halmai Péter hadnagy vezetésével. A fiatalok jelenléte a katonai hagyományok generációk közötti továbbadásának jelentőségét hangsúlyozta, hiszen a hadtörténelmi ismeretek elsajátítása egyúttal a nemzeti identitás, a szolgálati ethosz és a bajtársi felelősség tudatos formálását is szolgálja.
A délutáni program során a delegáció felkereste a Monte San Michele és San Martino del Carso egykori hadszíntereit, ahol a Nagy Háború Blog hadtörténészei tartottak helyszíni előadásokat. A Monte San Michele magaslatai az isonzói harcok stratégiai jelentőségű pontjai voltak, ahol az olasz és az osztrák–magyar csapatok súlyos veszteségekkel járó küzdelmeket vívtak. A ma is látható lövészárkok, katonai állások, emlékhelyek és a hegyen működő történeti múzeum az egykori harcok megrendítő dokumentumai.
San Martino del Carsóban a résztvevők megismerkedhettek a település háborús múltjával, felkeresték a helyi első világháborús múzeumot, valamint a Kratochvil-gúlát, amely a nagyváradi magyar királyi 4. honvéd gyalogezred hősi halottainak és harcainak állít emléket. A helyszíni történeti ismertetések a honvéd középiskolások számára a múlt közvetlen megtapasztalásának lehetőségét kínálták, személyessé és átélhetővé téve a tankönyvekből ismert hadtörténeti eseményeket.
A Monte San Michele emlékművén olvasható felirat szerint: Su queste cime italiani e ungheresi, combattendo da prodi, si affratellarono nella morte. (Ezeken a hegycsúcsokon az olaszok és a magyarok hősiesen harcolva, a halálban testvérekké váltak. 1915. július – 1916. augusztus). A felirat mély történelmi és emberi üzenetet hordoz: az első világháborúban egymással szemben harcoló olasz és magyar katonák, akik életükben ellenségek voltak, a halálban közös emberi sors részeseivé váltak. Az emlékmű üzenete nem a háború dicsőítése, hanem a közös emberi tragédia és a megbékélés emlékezete. A Doberdó arra emlékeztetett, hogy a katonai múlt megőrzése nem csupán történettudományi feladat, hanem morális és közösségi kötelezettség is. Az egykor egymással szemben álló nemzetek képviselőinek közös főhajtása, a katonai hagyományőrzés és a tábori lelkészek szolgálata egyaránt azt az üzenetet hordozta, hogy az elesettek emlékezete a béke, az emberi méltóság és a történelmi felelősség szolgálatába állítható.
A doberdói katonák élete véget ért, de áldozatuk emléke nem válhat az enyészet részévé. Az utókor felelőssége, hogy az emlékezésből hűség, a történelmi tapasztalatból bölcsesség, a kegyeletből pedig a következő nemzedékeket is formáló, maradandó cselekvés szülessen.
lss
fotó: HM HIM