Október 6, Debrecen - koszorúztak a Dóczys refisek a tábori lelkésszel

Az arany-zöld taláros tógás diák, kezében a gerundiummal a debreceni refisek egyik ősi szimbóluma. Bármi is történik a Református Kollégium életében, a tógás diák ott díszeleg, megjelenítve mindazt, amit a "Kollégium diákjának lenni" - legyen az akár óvodás, iskolás, gimnazista vagy egyetemista - fogalma takar.


Minden évben, a nemzeti gyásznap, október 6-a alkalmából koszorút helyezett el a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma a Hősök Temetőjében, jópár éve már a tábori lelkész szolgálatával. Idén is Szilágyi János, a Debreceni Református Egyházmegye főgondnoka kísérte el a tanulókat.  A debreceni helyőrség laktanyája és a Debreceni Református Kollégium már több, mint egy évtizede együttműködnek, a gyerekek a középiskolai tanulmányaik sikeres abszolválásához itt is teljesíthetik az 50 órás közhasznú tevékenység egy részét, a Honvéd és Társadalom Baráti Kör szervezésében, a hadisírgondozások alkalmával. Ennek a közös munkának régi szervezője és irányítója a tábori lelkipászor.


Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész igei gondolatait a 90. zsoltár alapján tette meg: "Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!" E zsoltár a mulandóságra is figyelmezteti az embert, elveszhet a szabadság, a lehetőség, mit az történt 1849. október 6-án: "Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk".

Ugyanakkor a zsoltár az áldást is kéri - az itt és most-ban - a jelenkor emberére és szolgálatára: "Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!" Kötelességünk emlékezni, mindazokra a katonákra és civilekre, akik egykor a legtöbbet, az életüket áldozták a magyar szabadságért! Talán ez az ív az, ami összeköti a múltat a jelennel, és eme ív felett regnáló, mindenható és örökkévaló Isten gondviselő szeretetete, talán ez fejezi ki legjobban, mint jelent magyarnak, reformátusnak, debreceni Kollégistának és polgárnak lenni - mondta a tábori lelkipásztor.

lss