Tanévnyitó – tábori lelkészi áldással

Az egybegyűlteket Fekete András alezredes, a Kratochvil igazgatója, és Baráth Ernő, a Honvédelmi Minisztérium humánstratégiáért felelős helyettes államtitkára köszöntötte.


A Tábori Lelkészi Szolgálatok részéről Szentesi Csaba alezredes, a HM KTP kiemelt görögkatolikus tábori lelkésze mondott áldást, illetve Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető református tábori lelkész szólt a tanévkezdő ünnepségen összegyűltekhez.


A református tábori lelkész arról beszélt, hogy „utolsóként szólni mindig kissé szorongató helyzet, különösen egy ilyen ünnepi alkalmon, amikor előttem már sok fontos gondolat elhangzott; de talán éppen ez a szorongás köt most össze bennünket, hiszen egy új tanév kezdete is biztosan hordozza magában szorongást, bizonytalanságot és várakozást; ugyanakkor a szorongás mindig lehetőség is: új ismereteket, találkozásokat, kalandokat, megmérettetéseket, sikereket tartogat, és mindenekelőtt annak létlehetőségét, hogy önmagunk számára többé váljunk annál, akik tegnap voltunk."
Visszaemlékezett arra, hogy "gyerekkoromban a tanévnyitókra mindig érkezett hozzánk egy katonatiszt, én pedig minden alkalommal arra vágytam, hogy egyszer majd a szintén katonatiszt édesapám álljon ott. De apám mindig csak mosolygott, s azt mondta, ő nem olyan beosztásban szolgál, hogy tanévnyitókra járkáljon. Helyette feladatokat szabott, majd következetesen számon is kérte azok teljesítését. És ez bizony szorongással járt, ugyanakkor megtanított arra is, már gyerekként: a feladattal való megküzdés nemcsak kötelesség, hanem győzelem és siker. lehetőség a véleményalkotásra, lehetőség a döntésre, és lehetőség önmagunk meghaladására.


A szeptember 1-je szorongás. Cizellálhatjuk ezt, de így van. Nem csak az emlékeimből tudom, ma a feleségem a két gyermekünket indította, így szülőként is tudom. Egy új kezdethez mindig kell bátorság, sőt egyfajta létbátorság: annak vállalása, hogy belépünk valami újba, még ismeretlenbe, elfogadjuk az ezzel járó szorongást, vállaljuk a kihívást és a ránk bízott feladatot, miközben elhisszük, hogy a bennünk rejlő lehetőségekből valami több és valami jobb születhet. Talán éppen ez az előttetek álló tanév egyik legfontosabb lehetősége.
A Bibliában, Józsué könyvének első fejezetében Isten szintén egy új kezdet küszöbén álló szituációban szól egy emberhez, Józsuéhoz, amikor azt mondja neki: „Légy erős és bátor! Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” Józsuéra hatalmas feladat, felelősség és ismeretlen út vár, egy egész honfoglalást kell lezongoráznia, Isten pedig nem azt ígéri neki, hogy útja mentes lesz minden nehézségtől és szorongástól, hanem arról biztosítja, hogy mindebben nem marad egyedül.


Erősnek és bátornak lenni nem azt jelenti, hogy az ember sohasem szorong. Szorongunk egy vizsga, egy megmérettetés, egy fontos döntés, egy kudarc lehetősége vagy életünk következő nagy lépése előtt; a bátorság azonban éppen abban mutatkozik meg, hogy a szorongás ellenére is elindulunk, vállaljuk a feladatot, és megküzdünk azért, amit értékesnek, igaznak és életünk szempontjából jelentősnek tartunk.
Mert bárhová is vezet benneteket ez a tanév, bármilyen feladatot kell megvívnotok, és bármilyen személyes és fontos életcélért kell majd küzdenetek, Isten ígérete szerint nem egyedül kell végigjárnotok az utat: az Isten velünk van ott is, ahol szorongunk, ott is, ahol küzdünk, és ott is, ahol végül meghaladjuk önmagunkat.
Legyetek hát erősek és bátrak, merjetek többre és jobbra törekedni – Isten áldása kísérjen benneteket az új tanév minden napján!” – zárta gondolatai Sajtos Szilárd alezredes, tábori lelkész.

továbbiak: haon.hu, honvedelem.hu

lss
foto: B.R.D. és honvedelem.hu