Szabadság és felelősség - a katonai lelkigondozásról szóló előadással

Augusztus 24-26 között  a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, Budapesten, a Ráday Házban tartotta idei ülését a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma. A Református Egyház 2026-os tematikus évéhez, az Imádság évéhez kapcsolódva a plenáris előadások középpontjában az imádság bibliai, liturgiai és egyházi értelmezése állt.


Szabadság és felelősség – filozófiai, pszichológiai és teológiai perspektívák
A DC Pasztorálpszichológiai Szekciója az idei tanácskozásnak a „Szabadság és felelősség kérdései” munkacimet adta. Ennek bevezető előadását tartotta Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész „Szabadság és felelősség – fogalmak és meghatározások” címmel. Az előadás a szabadság és felelősség egymást feltételező kapcsolatát – a biblakateológiai, óegyházi és reformátori teológiai alapvetések mellett - az egzisztenciális filozófia, az egzisztenciális pszichológia és a protestáns teológia párbeszédében vizsgálta, különös tekintettel Martin Heidegger és a daseinanalízis, Viktor E. Frankl és a logoterápia, és Dietrich Bonhoeffer teológiai gondolkodására. A gondolatmenet arra mutatott rá, hogy a keresztyén szabadság nem korlátlan autonómia, hanem Krisztusban kapott szabadság a felelős választásra, a szeretetre és a másikért-való-létre.



Katonai lelkigondozás a lét határhelyzeteiben
A Pasztorálpszichológiai Szekció délutáni programjában hangzott el a tábori lelkész prezentációjában „A háború peremén: a lét határán és a megszólítás terében – Daseinanalízis és a kijelentés teológiája a katonai lelkigondozás prizmájában” című előadása. A kutatás írott változata a Collegium Doctorum. A Magyar Református Egyház Doktorok Kollégiumának periodikája 2026/1. számában is megjelent (27–60. oldal).


A tudományos vizsgálat a katonai egzisztencia sajátos határhelyzeteit – a fenyegetettséget, a végességet, a halállal való szembesülést, valamint a bűn, a szégyen és a morális sérülés tapasztalatát – a daseinanalízis és a kijelentés teológiájának párbeszédében vizsgálja. A daseinanalitikus megközelítés arra irányítja a figyelmet, hogy a katona nem pusztán pszichológiai tünetek hordozója, hanem történeti, kapcsolati és véges világban-lét, akinek létlehetőségeit a háború és a katonai szolgálat szélsőségesen beszűkítheti vagy átformálhatja.
A kutatás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a lelkigondozás nem merülhet ki az ember önértelmezésében: a kijelentés teológiája felől Isten megszólítása olyan, kívülről érkező szóként jelenik meg, amely a bezárult egzisztencia számára új lehetőséget és új viszonyt nyithat. A katonai lelkigondozás ennek megfelelően a jelenlét, a meghallgatás és a megszólítás tere, amelyben a morális sérülés (moral injury), a bűn és a szégyen nem pusztán individuális problémaként, hanem az Istenhez, önmagunkhoz és a másik emberhez (bajtárshoz) fűződő reláció sérüléseként válik értelmezhetővé.


A tudományos reflexió végső tézise szerint a tábori lelkész szolgálatának sajátossága éppen abban áll, hogy a katonát a lét határhelyzeteiben kísérve egyszerre veszi komolyan konkrét egzisztenciális valóságát, és közvetíti azt a teológiai megszólítást, amely a remény, a kiengesztelődés és a másikért-való-lét (Sein-für-andere) új lehetőségét nyithatja meg.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a katonai lelkigondozás kérdései nem csupán fegyveres konfliktusok idején válnak fontossá. A tábori lelkészi szolgálat a katonák mindennapi szolgálatában, felkészítésében, külszolgálatában és krízishelyzeteiben egyaránt olyan jelenléti szolgálat, amely az ember egészét – testi, pszichés, kapcsolati, egzisztenciális és spirituális valóságát – tartja szem előtt.

lss