Augusztus 20-át ünnepelték a felderítők és a lövészek Debrecenben

Először a MH Bornemissza Gergely 2. Felderítőezred állománya tartott ünnepi állománygyűlést, majd a MH Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár katonái.


A parancsnoki köszöntők és az elismerések átadása után Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető református tábori lelkész szólt az állományhoz. Isten Igéjét Jeremiás próféta könyvének 29. része alapján hirdette: „Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén (…) és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! – így szól az Úr. (…) Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.  Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat…”

Igehirdetésében arról szól a katonákhoz, hogy augusztus 20-án a magyar államalapításra emlékezünk, és régi magyar és református hagyomány az is, hogy a Péter-Pál napján (június 29-én) kezdődött aratást, és augusztus 20-ára befejeződött, s a learatott búzából – melyet az eleink életnek neveztek - elkészült az új kenyér, s ilyenkor hálát adtak az emberek az új kenyérért. „Ha lehet hinni a történészeknek, István királyt 1001-ben koronázták királlyá, azaz most 2026-ban az 1025. évfordulója van a magyar államiságnak. Azért az 1025 egy nagyon veretes, releváns szám, s ha a háborúk, problémák és bajok miatt nem is volt 1025 vetés és aratás itt a Kárpát-medencében, mégis a Mindenható Isten jónak látta, hogy 1025 éve van itt magyar élet. S túl a monumentális ünnepségeken, talán az a legizgalmasabb kérdés, hogy miként jelenik meg augusztus 20-a az egyén életében, mitől is ünnep ez személyesen” – mondta a tábori lelkész.


„1025 esztendő nem kevés, egy-egy emberi élet csupán néhány pillanat benne. Wass Albert írja az egyik regényében: „Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. (…) Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. (…) Azért... egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés.”


Az, hogy augusztus 20-a mennyire vállik személyes ünneppé, mindig rajtunk múlik. Isten Igéje azt mondja nekünk: „Fáradozzatok annak a városnak a jólétén (…) és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” Ezt jelenti katonának lenni, állampolgárnak lenni és magyarnak lenni: fáradozni az ország sorsán, a nemzet sorsán a szolgálat eszközével, imádkozni érte, hogy benne a mi sorsunk is jól menjen. Nem magától értetődő, hogy esztendőről esztendőre van vetés és aratás, van élet, és van hálaadás. Ezért fáradozni kell, szolgálni kell, imádkozni kell, egyénileg és generációról generációra, immár 1025 esztendeje” – zárta igehirdetését a tábori lelkész.

lss