Mégis öröm - egy kadétiskolában

„Mégis öröm”- ez a címe Gyökössy Endre egykori református lelkipásztor, pszichológus, lelkigondozó egyik könyvének, amely arról a bizonyosságról szól, hogy az élet nehézségei, útvesztői közepette is mindig megtalálható az öröm. Ezt tapasztalhatta meg Bogáti Attila hadnagy, szentesi helyőrségi tábori lelkipásztor Csongrádon a Diana Fegyvertechnikai Középiskolában június 9-én, ahova egy kedves, elkötelezett katonaoktató hívta meg. Az intézmény ugyanis tele van a Honvédelem és az itt megszerezhető képesítés felé is elkötelezett fiatalokkal. Az idősebb generáció sok tagja lemondóan nyilatkozik, hogy a mai fiatal korosztályt semmi nem érdekli. Nem lehet, vagy nagyon nehéz kimozdítani őket pl. a multikommunikáció vívmányainak szorításából. Ez pedig állandó feszültségre, és szomorúságra ad okot. Vajon mi ennek az ellenszere, ahol mégis jelentkezik annak az öröme, hogy mégis mutatkozik egy kis érdeklődés az életcélok, vagy a személyes kötődések felé?


Talán éppen a sokak számára ismeretlen Csongrád-Csanád Vármegye, gyönyörű kisvárosának, Csongrád kadétiskolájának példája, ahova rengeteg diák több mint 300 km távolságból érkezett, (Mátészalka, Mérk, Mosonmagyaróvár, Nyíregyháza, Tatabánya), mert célja van az itt kapott képesítéssel. Ezen felül az intézmény közösségének, tanároknak és diákoknak egyaránt van valami különleges, vonzó, megmagyarázhatatlan kisugárzása, amivel nem mindenütt találkozik az ember. Mindezek pedig mégis örömre adnak okot a technika nyelte 21. században. Ha valaki teheti, és lehetősége nyílik erre, keresse fel ezt az iskolát, ha másért nem, fegyvertechnikai múzeumúért, aztán megtapasztalja, hogy ennél sokkal többet kap itt az ember.