Istentisztelet a Ludovika Akadémián

Az evangélikus liturgia rendje szerint megtartott alkalmon a lectio alapjául a nagy parancsolat szolgált Mózes ötödik könyvéből, valamint János első levelének tanítása Isten szeretetéről. Az igehirdetés textusa a gazdag és Lázár története volt Lukács evangéliumából (Lk 16,19–31). A prédikáció központi kérdése így hangzott: kicsoda az Isten, és kicsoda az ember? 


Az igehirdető rámutatott, hogy a Szentírás tanúsága szerint Isten a szeretet Istene. „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). A nagy parancsolat arra hív, hogy teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és teljes erőnkkel szeressük az Urat. 


A gazdag és Lázár példázatában különös jelentőséget kap a név. A világ szemében a gazdag ember fontos és megbecsült személy, a történetben mégsem ismerjük a nevét. Lázár viszont szegény, kiszolgáltatott ember, mégis néven szerepel az evangéliumban. Ez arra emlékeztet, hogy Isten számára nem a földi rang vagy teljesítmény a döntő, hanem az ember személye. A kegyelemre szoruló embernek neve van Isten előtt. Az Úr személyesen ismer és személyesen szólít meg bennünket, ahogyan Ézsaiás próféta által is üzeni: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1). Az istentisztelet üzenete szerint az ember valódi méltósága abban áll, hogy Isten szeretetének és kegyelmének címzettje.

lss