„Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1Kor 9,22b)

Jelenlétével, mint lelkész támogatja a parancsnokok munkáját és a katonaélet mindennapi küzdelmeiben bizalmi beszélgetéseivel közvetíti az Istenbe vetett hitet a katonák számára. A lelkipásztori beszélgetések célja a segítségnyújtás, mely nem feltétlenül a megszokott igei, kegyességi nyomvonalon indul el, de a cél az , hogy a katona a saját életét az Őt Teremtő Isten akaratának és tervének az összefüggéseiben lássa és elemezze, hogy felismerje és tudatosítsa a saját felelőségét és feladatait abban a környezetben, amelyben Isten akaratából fegyveres szolgálatot lát el.


Nyilvánvaló, hogy a környezet, amiben a tábori lelkész képviseli Krisztus ügyét – az evangélium szeretet parancsát - sok tekintetben más, mint a polgári életben megszokott. Másak a gondok a problémák, de hittel valljuk, hogy Isten nem csak a tradicionális gyülekezeteinkben Úr, hanem Úr a számunkra talán idegen közegben is, ahol Ő munkálkodik. A harcoló alakulatoknál szolgáló lelkészek elmondhatják, hogy a megfáradt katonáink igénylik azt a minősített időt, amiben közösséget alkothatnak a Szentlélek Istennel, aki által megerősödve viszik tovább sokszor azt az embert próbáló feladatot, amivel az elöljáróik megbízták. Ahhoz, hogy egy oda - vissza működő közvetlen kapcsolat alakuljon ki a lelkész és a katona között, a tábori lelkésznek alkalmazkodnia kell a katonai élet kihívásaihoz. Olyan élethelyzetekhez, amiben a katona jelen van, ahol a mindennapjait tölti.


Lelkészként bevállalva egy-egy gyakorlat nehézségeit, hasonlóan a fegyvert viselőhöz, igy kezdjük el megérteni az ő dolgait, szorosabb lelki közösséget, bajtársi köteléket alkotva vele, hogy aztán a felmerülő lelki problémákra  felmutatott evangéliumot is felszabadultabban és közvetlenebbül fogadják. Célunk az Isten szeretetére tekintés és a tőle kapott bűnbocsánat, hogy az ember letegye bűnei terhét, megbocsásson, bocsánatot kérjen, jóvátegyen, újrakezdjen.