Nagypénteki "elvégeztetett"...

„Elvégeztetett!” (Jn 19,30)

Isten szótárában létezik-e a „véletlen” kifejezés? Van-e véletlen Istennél? Egy 19. századi teológiai elmélet szerint Jézus nem is akart meghalni az emberért. Szinte csak véletlenül történt, ez Jézus oldaláról nem szándékos volt. Érdekes lenne megkérdezni az elmélet szerzőit, hogy hogyan értelmezik a fentebbi igeszakaszt. Az „elvégeztetett!” – fájdalmas, de mégis valahogy boldog életösszegzése Jézusnak. Elvégezte a pályafutását, az isteni haragnak eleget tett, meghal, így az embernek már nem kell az örökhalállal szembesülnie. Micsoda paradoxon, az Isten Fia, "akinek adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28,18) bűnös emberek és kifordult emberi motivációk miatt meghal. Az Isten Fia meghal. Ám nem az emberek ölik meg Jézust, pontosabban nem pusztán emberi akaratból hal meg Jézus. Jézusnak volt alázata, sőt inkább szeretete letenni az életét. Mert Jézus nem a hatalmát akarta bizonyítani az ember felé. Ha a hatalmát akarta volna bizonyítani, akkor leszáll a keresztről.


Ám Ő soha nem használta fel a hatalmát a maga hasznára. Hanem Ő a szeretetét akarta bizonyítani, ezért marad fenn a kereszten. Jézus annyira szereti az embert, hogy belehal ebbe a szeretetbe. Nem véletlenül történik ez, Jézus dönt arról, hogy Ő szenved inkább, hogy "nekünk békességünk legyen" (Ézs 53,5). De menjünk még tovább! Nem csak ember tömegért hal meg Jézus, nem azért hal meg, mert ez neki logikailag vagy matematikailag megéri. Ha csak egyetlen ember hitt volna benne, Ő akkor is meghalt volna (Jn 3,16)! Azaz Jézus annyira szereti ezeknek a soroknak olvasóját is, hogy belehal ebbe a szeretetbe. Így a mai nap annak az elámulásával telhet, ahogy egy refomátus énekünk énekli „nem tudom, mért szeretett úgy minket” (RÉ 753). Ezt kiérdemelni nem lehet. Jézus dönt az én javamra.