Közösen emlékeztek bajtársukra a Lahner György 2. Ellátóezred katonái és a futás iránt elkötelezett civilek Kaposváron
Székely Attila őrnagy, a kaposvári Lahner György 2. Ellátóezred tábori lelkésze megemlékező beszédével vette kezdetét az az alkalom, melynek keretében katonák és civilek együtt emlékeztek néhány éve elhunyt bajtársukra, Sárközi Attila Bálintra. Az emlékbeszédet koszorúzás, majd közös futás követte. A legelkötelezettebb futók hatvannégy kört teljesíthettek a laktanya négyszáz méteres futópályáján.
„Azt szokták mondani, hogy a futás magányos sport, mégis azt tapasztaljuk, hogy ezzel együtt a futásnak közösségépítő ereje van. Ha általában egyedül is futunk, érdekes módon mégis közösségre találunk, hiszen a közös érdeklődés mégiscsak összehoz bennünket. Tudunk a másikról, találkozunk edzés közben, megosztjuk az eredményeinket, megbeszéljük a sikereket és a kudarcokat. Versenyzünk egymásért csapatban, versenyzünk egymással egyénileg, de örülünk a másik sikerének, és boldogok vagyunk, ha sikerül saját csúcsainkat is megdöntenünk. Bizony, nagyszerű érzés egy közösséghez tartozni, és jó azt kimondani, hogy a mi közösségünk, a Kaposvári Honvéd SE, tágabb értelemben pedig a kaposvári futók közösségének a tagja volt Sárközi Attila Bálint barátunk. Az ő jelleme, segítőkészsége, akarata, futás iránti elkötelezettsége és hihetetlen teljesítménye arra kötelez bennünket, hogy minden év március 11-én, születésnapján megemlékezzünk róla a névjegyének számító „Boconádi kör” teljesítésével.
A nem futók gyakran azt kérdezik a futóktól: te miért futsz? Mire készülsz? Nos, mi most együtt, egy közösséget alkotva, katonák és civilek, Attila barátai, tisztelői, bajtársai, futótársai az ő emlékének adózva futunk. Nemes cél, szép kezdeményezés és nagyszerű szervezés minden esztendőben – egy ilyen megemlékezés méltó Attila emlékéhez. Köszönet mindezért a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt!
Hadd kérdezzem meg most én is tőletek ugyanezt, kicsit másképp: mi a cél? Miért csinálod? A tested karbantartása, a mentális egészéged miatt, hogy példát mutass másoknak, vagy hogy kitűnj a tömegből? Mindegyik jó cél, én azonban most hadd tegyek hozzá még egyet. Szerintem sokan ismerjük a „Tűzszekerek” című filmet, amelyben két fiatalember útját követhetjük nyomon az 1924-es párizsi olimpiáig. Itt hangzik el a következő idézet, melyet az egyikük, Eric Liddell mond: „hiszem, hogy amikor futok, Isten gyönyörködik bennem.” Kedves futótársak, bajtársak! Hiszem, hogy ezt a mai napot, ezt a nemes cselekedetet látva Isten valóban kedvét leli most bennünk. És tudom azt is, hogy Attila is ugyanígy örül, hogy rá emlékezve összegyűlünk és futunk.
Legyen velünk, és áldja meg az életünket, futásainkat és a mai közös megemlékezésünket az, Aki teremtett, fenntart, és bölcsen igazgat mindeneket!