Új tábori lelkész a fedélzeten

Isten hozta Hadnagy úr! Mesélnél magadról, az iskoláidról, családodról?

1984. május 15-én születtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye-i Fehérgyarmaton. Az innen 8 km-re fekvő, akkor még 700 lelket számláló kistelepülésen, Kömörőben nevelkedtem. Édesapám főgépész, édesanyám kereskedő, később hitoktató-könyvtáros. Szüleim szépen, becsületesen, szeretettel neveltek. A falusi élet minden szépsége mellett számos lehetőségem adódott a tanulás, a sport, vagy éppen a művészet terén. Az óvodai éveket itt töltöttem, majd az általános iskolát is itt kezdtem egy - csak alsó tagozattal működő - intézményben. Elég hamar kiderült, hogy jó érzékem van a zenéhez, így negyedik osztályos koromtól kezdve szülővárosomban, a ma már Bárdos Lajos Görögkatolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola néven funkcionáló iskolában tanultam. Itt ének-zene tagozatra jártam, öt évig furulyáztam és négy évig zongoráztam. 13 éves koromtól autodidakta módon gitározom. A sport világa is megfogott, különösen a labdajátékok érdekeltek, de sok más egyéni és csapatszintű mozgásformát is kipróbáltam, néhány küzdősportot is űztem.


Családunk református, nagyszüleim, szüleim ebben a hitgyakorlatban igazgattak. Már kisiskolás koromban megfogott az áldása, szépsége, ereje, bensősége az Istennel való kapcsolat megélésének, így hamar megszületett bennem az Úr akaratából való döntés, hogy lelkipásztor legyek. Ezen vonalon elindulva a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába felvételiztem, és 1998-ban meg is kezdtem középiskolai tanulmányaimat. 2002-ben érettségi vizsgát tettem és felvételt nyertem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre, ahol 2008-ban sikeres első, majd 2009-ben sikeres második lelkészképesítő vizsgát tettem. 2010-ben szereztem meg a német komplex nyelvvizsgát, melyet követően az év szeptemberében a debreceni református Nagytemplomban lelkipásztorrá szenteltek.


2013-ban, a Kisvárdai Gyülekezetben ismerkedtem meg feleségemmel, Ivettel, akivel 2017. július 22-én házasságot kötöttünk. Ő fejlesztő- és pszichopedagógus, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán diplomázott, ez évtől pedig TSMT terapeuta képzésen vesz részt. Isten kegyelméből három gyermeket nevelünk: Boróka 6 éves nagycsoportos, Attila Benjámin 4 éves középső csoportos óvodás, Simon Barnabás 2 éves, édesanyjával otthon tartózkodik.

Nem most kezdted a lelkipásztori szolgálatot. Merre, milyen helyeken, pozíciókban szolgáltál eddig?

2007-2008-ban kezdtem Kótajban és Nyíregyháza-Sóstóhegyen exmisszus gyakornokként, és mentálhigiénés munkatársként, majd 2008-2016-ig a Kisvárdai Református Egyházközségben Csiszár Ákos esperes mellett töltöttem be segédlelkészi, beosztott lelkészi és ifjúsági lelkészi feladatokat. Itt sok lehetőségem volt fiatalok között lenni, ugyanis ez idő alatt végig óraadó tanár lehettem a Szent László Katolikus Gimnázium és Szakgimnáziumban, amely azért volt különleges intézmény számomra, mert a diákság összetételének 65%-a református vallású volt akkoriban.


2014-től az országos református ifjúsági misszió vérkeringésébe is bekerültem, és még ez év őszén megválasztottak a Kisvárdát is bekebelező Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye ifjúsági referensének. Több helyi, regionális és országos ifjúsági tábor és rendezvény szervezésében és az azokon való szolgálatban is aktívan részt vettem. 2016-220-ban önálló lelkipásztori szolgálatot teljesítettem egy beregi kistelepülésen, Lónyán, a Kislónyai és Nagylónyai Református Egyházközségekben.


2019-ben kaptam meghívást Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökétől a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet egyik megüresedett szolgálati helyére, melyet 2020. február 2-tól el is foglaltam. Itt 2025. augusztus 31-ig végeztem munkámat az egyetemista, a városi, a regionális és folytatólagosan az országos ifjúsági misszióban. Az öt év alatt lehetőségen nyílt külföldi kapcsolatokra is szert tenni. Az egyetemisták között végzett szolgálat kiemelt támogatója az RCA (Reformed Church Of Amerika), akik segítségével tanulmányi utakon, konferenciákon, képzéseken vehettem részt Észak-Írországban, Hollandiában, Írországban, és 2023-ban az amerikai Michigan államban.

És miért a Honvédség, a katonák közötti lelkipásztori szolgálat?

A tábori-lelkipásztori szolgálattal 2004-ben ismerkedtem meg egy egyetemi alkalom keretében, mely „10 éves az újra indult Protestáns Tábori Lelkipásztori Szolgálat” címet viselte, amely keretén belül Kelemen Imre alezredes református tábori lelkész, és – az akkor még az egyetemen tanuló, de már a debreceni katonák között szolgáló HM ösztöndíjas hallgató, Sajtos Szilárd - jelenleg már alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész tettek bizonyságot. Mivel mindig is szerettem volna katona lenni, rögtön megragadott ez a szolgálai forma, ugyanakkor a gyülekezeti munka is érdekelt, kiemelten a fiatalok között végzett misszió, így először ebbe az irányba indultam el. 2016-ban kapcsolatba kerültem a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálattal, akkor azonban még a gyülekezeti szolgálatban maradtam, de 2023-ban egy beszélgetés során újra felmerültek a katonai-lelkipásztori szolgálat lehetőségei számomra, melyre - akkor már teljesen úgy éreztem - Isten Szentlelkétől való elhívást kaptam.


2025-ben megjött az áttörés, és egyenruhát húztam. Ebben nagyon inspirált Mészáros László dandártábornok, protestáns tábori püspök úr, valamit a már említett Sajtos Szilárd alezredes, az ő motiválásuk, bíztatásuk, bátorításuk, az egész helyzethez való hozzáállásuk, melyért nagyon hálás vagyok.

Végig csináltad a tíz hetes alapkiképzést, s néhány napja már „angyalbőrben” vagy. Hamarosan megkezded a szolgálatodat Szentesen, a Magyar Honvédség II. Rákóczi Ferenc 14. Műszaki Ezrednél. Fogalmazódott már meg benned valami gondolat, célkitűzés, terv a szolgálatoddal kapcsolatban?

Izgatottan és örömmel vágok bele ebbe a szolgálatba, és remélem, hogy Urunk Jézus Krisztus vezetésével és segítségével én magam is erősíthetem a magyar honvédek mentális állapotát, lelki stabilitását, ezzel is támogatva fontos munkájukat. Terveim között szerepel a rendszeres laktanyai istentisztelet, bibliaóra kialakítása, a katonai lelkigondozás, a katonacsaládokkal való együttműködés, valamint egy helyőrségi imaterem létrehozása.


Természetesen szeretném napi szinten ápolni a kapcsolatot a Tiszántúli Református Egyházkerülettel és a Csongrádi Református Egyházmegyével. Semmiképp nem akarom elhanyagolni a gyülekezeti és intézményi, egyházi, valamint a honvéd kadét képzésben levők közötti szolgálatokat sem. Igyekezni fogok az egyházi és a honvédségi hagyományok ápolására, valamint az őseink és hőseink emlékének fenntartására. Mindezekhez Isten áldását kérem és várom.

Isten adjon neked mindezekhez sok sikert, erőt, egészséget, és sok-sok áldást!

lss