Debreceni megemlékezés a Don-kanyar katonáiról

Az 1538-tól létező Debreceni Református Kollégium – a Nagytemplommal együtt – az ország 11. nemzeti emlékhelye, mely az „ország iskolájaként” arany betűkkel írta be nevét a magyar és az egyetemes művelődés történetébe. Az Oratórium kétszer is a magyar történelem központi helyszíne volt: e helyen tartotta a magyar országgyűlés képviselőháza üléseit 1849. január 9-étől 1849. május 31-éig. Az április 13-ai zárt ülésen itt döntöttek a Habsburg-ház trónfosztásáról, amit másnap a Nagytemplomban hirdettek ki nyilvánosan. Amikor másodszor is az ország fővárosa lett Debrecen, itt – szintén az Oratórium falai közt – alakult meg 1944. december 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés.


Immár hagyományosan e helyen tartják évek óta a Doni Emléktúra Hajdú Menetszázadának – a menet előtti estén – a megnyitó ünnepségét.


A rendezvény kezdetén a Hajdú Menetszázad menetzászlaja érkezett a hagyományőrzők kíséretében, Halmai Péter tartalékos százados vezetésével, majd az egybegyűltek közösen elénekelték nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.


Fekete András alezredes, a Kratochvil igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd Takács Tamás ezredes, a HM KTP lelkészi kar vezetője szólt a diákokhoz.


Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető református tábori lelkész Máté evangéliuma 5,9. alapján hirdette Isten igéjét: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Igehirdetésében arról beszélt a diákoknak, hogy „nem beszélhetünk e helyen másról, az Egyház nem taníthat mást, csak a Krisztus evangéliumát: Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Mindig van lehetőség. Nincs olyan, hogy ne lehetne megoldani egy problémát, egy családon belüli konfliktust, egy osztályon belüli feszültséget, egy ember-ember vagy nemzet-nemzet közötti viszályt. Ne higgyetek a hamisan szólóknak, mindig van lehetőség! Ez az örömhír, ez az evangélium!


A hazaszeretet, a honvédelem, a nemzettudat azt jelenti, hogy építjük ezt az országot, s emeljük e nemzet, a magyarság nagyságát. A világháború miatt - innen nézve -  egy millió nagyszülő hiányzik ebből az országból, az akár 2 millió szülő, négy millió unoka, s ki tudja mennyi dédunoka. Áldozatok, akiknek meg kellett mások miatt halniuk, jelszavak miatt, mondatok miatt, de azok építették ezt a nemzetet, akik éltek, alkottak és gyarapítottak.”


Az ünnepi istentiszteleten a Debrecen Helyőrségi Zenekar szolgált. ASzózat és a Magyar Takarodó elhangzása után a növendékek kivonultak az Oratóriumból, s fáklyás menetben tértek vissza a Kratochvil Honvéd Középiskolába, a következő napon megkezdik a három napos emlékmenetet.