83 éve...

A református, evangélikus és unitárius katonák lelkigondozását az 1923-ban felállított Protestáns Tábori Püspökség végezte a második világháborúban. A honvédségnél háborús időszakban a tábori lelkészek mellett tartalékos tábori lelkészek is szolgáltak, akik sokszor egészségügyi alakulatokhoz kerültek és katonai kórházakban szolgáltak.
A tábori lelkész feladatai közé tartozott nemzetvédelmi előadások tartása, a halottak anyakönyvezése, a temetés, levelek írása a hozzátartozóknak – akár halálhír közlése miatt, akár csak azért, mert az adott katona írástudatlan volt vagy nem tudott jól írni –, és természetesen a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek megtartása. Ezeket majdnem mindig megtartották, ha a menetelés és utazás közben valahol egy napot pihentek, illetve a fronton is akkor volt istentisztelet, amikor éppen az ellenség engedte. Amíg a front felé vonultak, sokszor az orosz és az ukrán lakosság is csatlakozott hozzájuk, és nézte az istentiszteletüket. A tábori lelkészek kötelessége volt az elhunyt katonák azonosítását szolgáló, nyakba akasztott alumíniumdobozkában lévő két személyi adatlap egyikét a veszteség nyilvántartása céljából begyűjteni, majd a halottat a másik adatlapot tartalmazó dobozkával együtt eltemetni, hogy a holttest egy esetleges későbbi exhumálás során is azonosítható legyen.


A 2. magyar hadsereg 1942-ben indult a keleti frontra, ahol a németek addigra komoly előrenyomulást tudtak elérni, és már mélyen a korábbi szovjet területeken jártak. Ám Sztálingrád és a Don-kanyar vonalában sikerült őket feltartóztatnia a szovjeteknek, és egy időre szinte állóháborúvá alakult az addigi viszonylag gyors előretörés. A magyar csapatok a Don folyó mentén védekezésre rendezkedtek be, és több hónapon át védték a rájuk bízott partszakaszokat.
A szovjetek a befagyott Don folyó jegén átkelve 1943. január 12-én indítottak támadást a folyó nyugati partját védő, kimerült, téli felszereléssel alig rendelkező 2. magyar hadsereg ellen. A honvédek az első támadásokat ugyan visszaverték, de négy nap múlva már visszavonulásra, majd a szovjet bekerítési hadmozdulatok miatt menekülésre kényszerültek. A földi poklot túlélők között volt a IV/2. számú tábori kórház tábori lelkésze, Tánczos Dezső is.
(folytatás: reformatus.hu)