Ünnepelt a 39-es Gránátos Zászlóalj Debrecenben – a tábori lelkész áldásával

A császári és királyi 39. gyalogezredet 1756-ban alapította Pálfy János gróf, az ezred 1769-ben felvette a 39-es hadrendi számot és Debrecenbe települt, s lett a város „háziezrede”. 1756-1918 között számos ütközetben vett részt Európa harcmezein, végig harcolta a Nagy Háborút, számtalan csatában derekasan helytállva. 1866-ban, a custozzai ütközetben sóvári Soós Elemér hadnagy megakadályozta, hogy az egyik zászlóalj sárga zászlaja - a Monarchiában az alakulatok ezredzászlói fehér, míg a zászlóalj zászlók sárga színűek voltak - az ellenség kezébe kerüljön, így a hőstett emlékére I. Ferenc József császár elrendelte, hogy ezentúl e csatát látott sárga zászló legyen a 39. gyalogezred ezredzászlaja, ami roppant nagy kitüntetésnek számított.

A nap zászlóaljsorakozóval kezdődött, ahol a zászlóalj parancsnoka, Hetényi Botond alezredes értékelte az eltelt esztendőt, s elismeréseket adott át a zászlóalj katonáinak.
A sorakozó után a 39-es tiszti és altiszti kar a laktanya imatermébe vonultak, ahol Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető református tábori lelkész fogadta őket. A református tábori lelkész jópár éve tiszteletbeli 39-es, ahogy az akkori zászlóaljparancsnok mondta a „befogadási ünnepségen”: „Ott volt velünk a műveletekben, az árvizeken, a gyakorlatokon, kereszteli a gyerekeinket, temeti a szüleinket, imádkozik értünk, ő a mi papunk.”

A református tábori lelkész bemutatta a megújult debreceni imatermet, melyet Vass Antalról, a 39-esek I. világháborús, legendás református tábori lelkészéről neveztek el. A lelkész – mint minden évben – felolvasta a zászlóalj „vezérigéjét”: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben” (2Kor 4,8-10). Rövid igehirdetésében arról beszélt, mit jelent egy csapathoz, közösséghez tartozni, mely átível az idő és tér korlátjain, „melyben ott vannak az egykori 39-esek, a jelenlegiek, sőt a családtagok, feleségek, gyermekek is. És ennek a csapatnak a feje a Krisztus Jézus.”



Ez követően – hagyományteremtő szándékkal - Hetényi Botond alezredes, zászlóaljparancsnok és Tóth István törzszászlós, a gránátosok vezénylőzászlósa megkoszorúzta Dr. U. Szabó Gyula református főgimnáziumi tanár, egykori 39-es zászlós eredeti sírkövét, mely az imateremben lett elhelyezve.

Ezután a Lejtős-teremben Kiss Róbert főtörzszászlós, a MH Bocskai István 11. Páncélozott Gyalogdandár vezénylőzászlósa - a http://www.39gyalogezred.hu szerkesztője - tartott előadást a 39-esekről.


Ezen az alkalmon, ünnepélyes keretek között „a császári és királyi 39-es gyalogezred katonai hagyományait és a hagyományőrzők munkásságát Debrecen város közösségének kiemelkedő értékévé nyilvánították”.

Végezetül a 39-es hagyományoknak megfelelően a gránátos zászlóalj katonái a Medgyessy-sétányon álló monumentális 39-es emlékműhöz vonultak. Az egykori Leveles csárda előtt álló obeliszket, oldalán a négy hatalmas alakkal – a Mária Terézia korabeli gyalogos, a baka, a zászlótartó, és az ezredes - Debreczeny Tivadar szobrászművész alkotása. 1925. szeptember 6-án, vasárnap avatták fel, az avatáson jelen volt József királyi herceg is, aki beszédében méltatta a 39-es honvédek, a „Hajdúság fiainak halált megvető bátorságát, kötelességtudatát”.

Itt a református tábori lelkész - szintén a hagyományokhoz ragaszkodva - a Himnusz eléneklését követően a 90. zsoltár szavaival imádkozott a felsorakozott 39-esek előtt: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre”.

Az egész napos rendezvényen részt vett Puskás István, Debrecen alpolgármestere, mint egykori 39-es parancsnokok, Legoza Bálint dandártábornok, a MH Bocskai Istán 11. Páncélozott Hajdúdandár parancsnoka, Vantal Zsolt ezredes, a MH Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokság törzsfőnöke, Varga István ezredes, a MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár gróf Nádasdy Ferenc Huszárosztály parancsnoka, és Hoblyák György alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese.