„Az szép szabadságra, magyarság javára”

Bocskai István 1605. december 12-én adta ki Korponán kiváltságlevelét, elismerve és megjutalmazva a hajdúk katonai érdemeit, nekik nemességet, címert és birtokokat adományozva, ezzel is megerősítve a hajdúszabadságot és a hajdúk letelepedését. „Mi, István, Isten kegyelméből Magyar- és Erdélyország fejedelme és a székelyek grófja, Adjuk emlékezetül jelen levelünkben mindenkinek, akiket illet, hogy miután a fejedelmek kötelességeihez tartozónak látjuk hű alattvalóinak érdemeit méltóan megjutalmazni (…) a mi Magyar- és Erdély országunk igazi nemesei sorába és számába számlálni, összegyűjteni, felfogadni és beírni határoztunk (…) kétségtelen és kitűnő hűségét és lelkes kitartását s hűséges szolgálataikat, melyeket ők a haza, az ősi szabadság megmentése és megerősítése körül nagy lelki buzgósággal és állhatatossággal tanúsítottak és teljesítettek és a jövőben is tanúsítani és teljesíteni fognak.” 


A levél több mint 9000 hajdú vitézt és vezetőiket nevesít, biztosítva számukra a magyar nemesség jogait, egyedi, sárkányos címert (a hajdú címer alapja) és több város (pl. Kálló, Hadház, Szoboszló, Vámospércs) és a körülöttük levő birtokokat (Kálló városát, valamint Nánás, Dorog, Varjas, Hadház, Vámospércs, Sima, Vid birtokokat). Így jöttek létre a hajdúvárosok, a hajdúkerület egykori központjai, (Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Polgár, Hajdúszoboszló, Vámospércs), a hajdúfalvak (Hajdúbagos, Hajdúsámson, Hajdúszovát, Hajdúvid) és a kapcsolódó hajdútelepülések (Hortobágy, Hosszúpályi, Mikepércs). 1699-ben szervezték meg a Hajdúkerületet, élén a hajdúkapitánnyal, mely egy önálló közigazgatási egység volt s egészen 1897-ig működött. 
Az 1605-ös szerencsi országgyűlés során, április 17-én Bocskai Istvánt választották meg Magyarország és Erdély fejedelmévé, aki a Habsburgok elleni felkelés vezetője is volt, s kérték fel, hogy legyen a „hit őre”. Bocskai már a felkelés előtt is elkötelezett református volt, nagy patrónusa a református gyülekezetnek, s a debreceni és sárospataki Akadémiáknak. Kultusza a tiszántúli hajdúk között évszázadokon át töretlen volt, mint Isten küldöttét, Gedeonhoz, Mózeshez hasonlítottak.

 
Immár hagyomány, hogy Hajdúhadház város napján – többek között - a Debrecen Helyőrségi Zenekar és a tábori lelkész is köszöntöti az egybegyűlteket. A Helyőrségi Zenekar előadásában felcsendült a Militaris congratulatio is, melynek szerzője a wittenbergi protestáns egyetemen tanult, később váradi levéltárosként működő Debreceni Szappanos János, aki a köszöntőt a Fejedelem tiszteletére írta, s szövegében fellelhető a hajdúk Istenhez és a katonai hivatáshoz fűződő kapcsolata.

„Az szép szabadságra, magyarság javára törekedő jó Urunk, 
Úri dicsőségből, mint Krisztus mennyekből, alászállott gyámolunk,
Szolgai ruhában, katona formában, hallgasd meg, azmit írunk!”

Mivel ez az esemény mindig advent időszakában van, a református tábori lelkész rövid áhítatában már az advent és a Karácsony evangéliumát hirdette a hallgatóságnak, mint sokszáz éve a hajdúk között szolgáló református prédikátorok.