Adventi református istentisztelet a Ludovika Akadémián

Ahogy minden hónap első vasárnapján, így most is szép számmal gyűltek össze a „Ludovika istentiszteletre” érkezők.  Az istentiszteleten Boross Sámuel hadnagy, helyőrségi tábori lelkész szolgált, aki a „pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett” (Lk 2,8) textusa alapján hirdette Isten Igéjét. A tábori lelkész a pusztaságban rejlő perspektíváról, annak reménységéről beszélt. „A puszta a Szentírásban mindig az Istennel való találkozás helye ... A pusztaság perspektívája, hogy a félelemből van békesség, van öröm, van Isten igaz dicsőítése. Nagy perspektíva van a pusztaságban, hiszen az ember ott kapja Isten ígéretét. Majd ebben a pusztaságban lehet Krisztussal is találkozni, hiszen ő vállalja a pusztaságot. Végezetül a pusztaságban születik az ember bizonyossága, miszerint valóban „minden úgy történt, ahogyan Ő megüzente nekik” (Lk 8,20) – mondta a helyőrségi tábori lelkész.


Az Úrvacsora sákramentumát Oláh Emil ezredes, a tábori lelkészi kar vezetője szolgáltatta ki a gyülekezet számára, így téve teljessé az adventi várakozást. A gyülekezet közösen énekelte a „Várj ember szíve készen” kezdetű, református énekeskönyvünk 390. dicséretét, amely gyönyörűen egyesítette a karácsonyi készülődést és a bűnbánat lelkületét.