„Kratochvilosnak lenni kiváltság, magyarnak lenni kiváltság!” Emlékgúla Debrecenben, tábori lelkész áldásával

Az 1956-os hősök mellett az első világháború hőseire is emlékeztek a Kratochvil Károly Honvéd Középiskolában Debrecenben október 22-én. A tanintézmény névadójának és a parancsnoksága alatt harcoló bajtársainak emlékére állítottak emlékművet az iskola udvarán, az emlékműnél Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész is áldást mondott.

A tábori lelkész Isten Igéjét Józsué könyvéből olvasta, a 4. rész 6. és 7. verseit: „és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.” Rövid beszédében arról szólt, hogy a kövek mindig figyelmeztető jelek, melyek összekötik a múltat a jelennel és a jövővel. Isten Igéjének felszólítása, „ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek”, válaszokra sarkalnak bennünket. A tábori lelkész a diákság felé fordulva azt mondta: „mindig legyenek válaszaitok! Az élet számtalan kérdést tett fel az I. világháborúban harcoló fiataloknak is, az 1956 októberében fegyvert ragadó fiataloknak is, s nekik voltak válaszaik. Nem üres szavaik, kliséik, hanem személyes, autentikus válaszaik. Nektek is legyenek válaszaitok!”

Majd az egész emlékező közösséghez szólva így folyatta: „és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, mondjátok el, hogy ki volt Kratochvil Károly, kik voltak a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred fiai, majd a Székely Hadosztály katonái. Ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, mondjátok el, hogy Kratochvilosnak lenni kiváltság, itt tanítani és szolgálni kiváltság. Mondjátok el, hogy hogy honvéd egyenruhát hordani kiváltság, katonának, katonacsaládhoz tartozónak lenni kiváltság, magyarnak lenni kiváltság!”

Beszéde végén Isten gazdag áldását kérte Kratochvil emlékének ápolóira, az emlékgúla felállítóira, a Honvéd Középiskolában folyó oktató-nevelő munkára, kiképzésre, az itt tanítók és tanulók életére. „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Atyának szeretete és a Szentlélek közössége, legyen és maradjon mindannyiunkkal” – zárta szavait.