Tábori lelkészi megemlékezés a magyar protestáns gályarabokról – Nápolyban
A reformáció hónapjában, 2025. október 17-21. között – egyéni, saját szervezésben – Nápolyban járt Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész, s elhelyezte a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat koszorúját a "gályarab-emlékév" kapcsán a nápolyi kikötőben.
1674. március 5-én több, mint hétszáz protestáns lelkészt és tanítót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé. A vád ellenük vallásgyalázás, összeesküvésben való részvétel és árulás volt. A vádlottak egyike sem volt hajlandó bűnösnek vallani magát, így nem sokkal a pozsonyi ítélet után -1675-ben- közülük került ki az a 42 lelkész, akiket gályarabságra ítéltek. A prédikátorokat gyalog hajtották végig a hosszú úton, többen meghaltak útközben, végül 32-en érkeztek meg Nápolyba, a gályákra. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban, gyűjtés indult kiszabadításra, végül Hollandia kifizette a váltságdíjat. 1676. február 11-én Michael de Ruyter, holland tengernagy érkezett hajójával a megmentésükre. Amikor a holland hajóra léptek, a tengernagy e szavakkal fogadta őket: „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam”. Idén, a gályarab emlékévben - mint korábban beszámoltunk róla - a MRE Doktorok Kollégiuma is a gályarabokkal - hitvallásukkal és a hitvallásból fakadó szenvedésértelmezéssel - foglalkozott a plenáris ülések során.
Ennek apropójaként érkezett a nápolyi kikötőbe Sajtos Szilárd, református tábori lelkész. Segítségére volt – egy néhány évvel ezelőtti, közös missziós szolgálatban született barátságból – Don Francesco M. ezredes, olasz katolikus tábori lelkész, és segítője Francesco V., a legendás, kakastollas Bersaglieri gyalogos egységtől. Don Francesco ezredes közbenjárására végül a koszorút az nápolyi kikötőben található Olasz Haditengerészet laktanyájának kápolnája előtt helyezték el.
