Barta Sándor ezredes, az alakulat parancsnoka mécsesgyújtással tisztelgett az 1849-ben kivégzett tizenhárom magasrangú katonai vezető előtt. Szabó Ferenc alezredes, evangélikus tábori lelkész, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat hivatalvezetője János evangéliuma alapján hirdette Isten Igéjét: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn.8,38.)
A tábori lelkész igehirdetésében elmondta, hogy „
Jézus eme mondata a mai ember számára talán még abszurdabb, mint amilyen az őseinknek volt. Hiszen igénk arról beszél, hogy minden ember szolga – sőt: rabszolga. Rabszolgája a bűnnek és kiszolgáltatottja a halálnak. Ezen egyetlen rendszer, egyetlen emberi megmozdulás, egyetlen háború sem változtat. Maga a történelem bizonyítja, hogy az ember rabszolgájává teszi a másikat; a halálba küldi azt, aki nem ért egyet vele; a saját érdekeiért tönkreteszi a természetet és a hatalmát mások vére árán építi. Amikor a keresztény ember szabadságáról beszélünk, azt nem korlátozhatjuk csupán a vallásosság keretei vagy a templom falai közzé. Nem egy elveszett, kevéssé támogatott ügy, hanem élet-halál kérdése, amely ha nincs, akkor nemcsak mi, nemcsak az egyház, nemcsak a magyarság, hanem az egész világ elveszett. Ha az emberiség nem tanul meg az Istentől kapott szabadságával élni, akkor menthetetlenül a pusztulás vár rá. Jézus a Benne hívőket megszabadítja, az Ő neve Szabadító! Azzal, amit értünk halálával és feltámadásával végzett: szabaddá tett bennünket. Ez a szabadság kétoldalú: valamitől és valamire szabad! Jézus így tesz szabaddá, nemcsak valamitől, hanem valamire, megkötözöttségtől a jóra, a hasznosra. Az Ő szabadítása mellett minden emberi igyekezet eltörpül. Láhner György utolsó szavai ezek voltak. „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.” Mégis ezért a szabadságért érdemes és kell nekünk is áldozatot hozni. Isten minket küld el, hogy szabadulást hirdessük ebben a világban.”
