Október 6 – Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat, Debrecen-Nyíregyháza
A nemzeti gyásznapon Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész a Dóczy Református Gimnázium diákjaival koszorúzott a debreceni Honvéd Temetőben. Már közel egy évtizedes múltra tekint vissza, hogy a dóczy-s refisek elhelyezik az emlékezés koszorúit a nemzeti gyásznapon a Honvéd Temetőben - az 1849. augusztus 2-án zajlott debreceni csata sírdombjánál – található kőoroszlán lábainál. A tábori lelkész az evangélium szavait idézte: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).
Az iskola és a debreceni debreceni Lövészdandár közötti együttműködési megállapodás értelmében az érettségi feltételeként megjelenő 50 órás „iskolai közösségi szolgálat” keretében a diákok évente több alkalommal hadisírgondozáson és rendhagyó történelemórán vehetnek részt a katonai lelkésszel, melyet a debreceni Honvéd és Társadalom Baráti Kör leigazol számukra. Az elmúlt évtizedben már közel ezer debreceni refis fordult meg ezeken az alkalmakon.
Nyíregyházán, a vitéz Mikecz Kálmán Honvéd Kollégium diákjai is megemlékeztek október 6-ról. A Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség templomában közel 70 növendék jött össze, Pál István őrnagy, igazgató és több tanár vezetésével. Ezen az alkalmon is Sajtos Szilárd alezredes szolgálat Máté evangéliuma 26. részének 31-32. verseivel: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” Igehirdetésében arról beszélt, hogy „október 6-a a nemzeti gyásznap mivoltában is a szabadság szimbóluma. S hogy mi a szabadság, arról hosszasan lehet értekezni. A Biblia is tud arról, amikor a hatalom erőszakkal lép fel a szabadsággal szemben, s elviszi a pásztort. Így történt ez az Olajfák-hegyén Jézussal, s így történt Aradon is 1949. október 6-án. a pásztorverésnek következménye az, hogy elszéled a nyáj. Ami addig volt, az véget ér, megváltozik. Így – az egzisztenciálista filozófia nyomán – a szabadság szorongás, hiszen az ember mindig szabad arra, miként reagálja le az élete egy-egy eseményét, mégis ez szorongást okoz, hiszen egyikünk sem ismeri a következő pillanatot. De a Krisztusban levő szabadság azt jelenti, hogy a Krisztusban levő ember nem csak a végesre tekint, hanem éppen a végtelenre, hiszen ott a krisztusi garancia: De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.”
A növendékek verssel, a kivégzettek utolsó gondolataival, citerazenével és népdalénekléssel szolgáltak a patinás templomban. Az ünnepi istentisztelet végén a tábori lelkész mindenkit egy – a Gedeon Társaság jóvoltából felajánlott – terepszínű, zubbonyzseb méretű Bibliával ajándékozott meg.