Tábori lelkészek és civil kapcsolatok
Kettős jogállásuk révén (hiszen katonák és lelkészek is egyszerre) speciális összekötő kapcsok ők az egyház és a haderő között, s nemcsak átvitt, hanem teljesen természetes értelemben is. Szolgálataik során számtalan alkalommal találkoznak városi és falusi gyülekezetekkel, fiatalokkal az egyházi oktatási intézményekben, vagy akár ifjúsági konferenciákon és fesztiválokon, ahol az egyházi tömegek előtt képviselik a honvédelem ügyét és a hazaszeretet eszményét. Sok esetben olyan helyekre is eljutnak, ahol évek, évtizedek óta nem találkozott a társadalom katonákkal.
Így volt ez az utóbbi napokban is, amikor a Szatmári Református Egyházmegye éves csendeshetét tartotta Berekfürdőn, a Megbékélés Házában. A mintegy 200 részvevő között – akik az egyházmegye városaiból, falvaiból érkeztek – Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész szolgált egy-egy előadás alkalmával. A Magyarországi Református Egyház a 2025-ös esztendőt az „ifjúság évének” nyilvánította, az előadások során az egybegyültek a generációk közötti különbségeket, a kommunikációs akadályokat, az olyan fogalmakat járták körbe, mint család, közösség, gyülekezet, hazaszeretet.
A Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye is szeptember végén hívta össze lelkipásztorait a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete felhívására. Itt szintén Sajtos alezredes tartott továbbképzést a „lelkipásztori kifáradás, megfáradás, elfáradás” témakörében, körbejárva ennek a biblikateológiai vetületeit, lélektani összefüggéseit, filozófiai értelmezéseit, olyan témákat érintve, mint a krízis, a kiégés (burn out), az életközép és válsága (midlife crisis), az öngyilkosság, a függőségek, vagy a közöny, az értelmetlenség-érzés vagy az unalom.