„Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok…”
„Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok”, hallunk, szüntelenül imádkozzunk, könyörögjünk az életért, a Krisztus szerinti istenképűségünket proklamáló helyes döntésekért, az együtt-létért, közösségeinkért, gyülekezeteinkért, egyházunkért, országunkért, s a világért, és a pillanatok értelméért, egy mosolyért, egy ölelésért, a felkelő Napért.
Mi a háború?
A fogalom nyugati teoretikusa, Carl von Clausewitz 1832-ben megjelent Vom Kriege (A háborúról) c. értekezése szerint „a háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel”. Alaprendeltetését tekintve az ősidőktől napjainkig a cél mindig ugyanaz: a másik ember megsemmisítése. A másikkal való viszonyt találóan feszegeti a francia fenomenológus, Emmanuel Levinas 1961-ben a Totalité et Infini (Teljesség és végtelen)-ben: „tudjuk, hogy az ember az idők kezdete óta ezt teszi: hatalma alá hajtja a másik embert. Arra törekszik, hogy asszimilálja a Másikat, és ha az asszimiláció nem lehetséges, akkor fizikailag megsemmisíti.” Az évszázadok alatt nagyban változott e „megsemmisítés” eljárásrendje, bár kétségtelen, hogy van hasonlóság a kőbaltával vívott harc és az atombomba között, mégis - ugyan kissé erőltetett gondolat a háború „fejlődéséről” beszélni – tény, hogy a háború megvívásában paradigmaváltások mutathatók ki, s hadtudományi szempontból ma az ún. 4. generációs-, aszimmetrikus háborúk korát éljük.
Az Egyháznak a kezdetektől „tapasztalata”, hogy vannak háborúk. A háború héber kifejezése - a milhámáh - több mint 300-szor szerepel az Ószövetségben, s Izrael népe a háború szinte minden formájában részt vett: hol offenzív- (pl. a honfoglalás), hol defenzív- (pl. a filiszteus háborúk), hol polgárháborúkat (pl. Dávid vs. Absolon) vívtak Izrael fiai. Az Újszövetség kifejezése a háborúra a polemosz, azonban az újszövetségi iratok nem említenek egy konkrét háborút sem. Jézus az evangéliumok tudósítása szerint tud a háborúkról (Mt 24,6; par. Mk 13,7; Lk 21,9), vagy példázatban említi (Lk 14,31), a Zsidókhoz írt levél általánosan utal a háborúra a hit hőseinek felsorolásakor (Zsid 11,34), s mind az ó-, mind az újszövetségben a háborúnak van egy szakrális és apokaliptikus vetülete (ld. Dán és a Jel könyveit).